László Gyula - Édesanyám

Odakünn már tavasz készül,
de még csípős, friss a szél,
kályha mellett a zsámolyon
édesanyám üldögél.

Üldögélget, bóbiskolgat,
sokat fáradt, dolgozott,
ölében még a kabátom,
amint imént foltozott.

Oly jó lenne ölbe kapni,
ágyba vinni gyöngéden,
szép mesével altatgatni,
ahogy ő tette régen.

Haja közt az ezüst fürtöt
meg-megsimogatni,
homlokára szeretettel
gyermekcsókot adni.

Jaj, de mikor moccani se
merek most, csak várom,
mikor foszlik le szeméről
az odaröppent álom.

Súgom, búgom, fuvolázom,
édesanyám, lelkem.
Minden kicsi hangocska
muzsikálgat bennem.

De ha messzi délen élnék,
észak táját járnám,
édesanyám a nevedet
épp így muzsikálnám.

Mondja ezt a szót a gyermek
bármiféle nyelven,
minden nemzet szótárában
ez hangzik legszebben.