Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. A sajtószabadság a polgárjogok egyik alapvető szimbóluma. A márciusi ifjak a forradalom napján pont az első pont nyomatékosítása miatt indultak útnak és foglalták el Landerer nyomdáját. A korbeli Magyarországon cenzorok felügyelték a nyomtatott sajtót és megakadályozták a nemkívánatos írások publikálását. (A revizor nem szinonimája a cenzornak, mivel a revizor a külföldről beérkező könyveket és a könyvtári állományokat ellenőrizte.) Az áprilisi törvények elismerték a sajtószabadságot, amely a szabadságharc leverése után ismét megszűnt.

2. Felelős ministériumot Buda-Pesten. 1848-ban nem létezett magyar kormány, így nem lézettek minisztériumok sem, az irányítást az udvari kancellária, a kincstár, stb. látta el. Az ország legfőbb kormányszerve a Magyar Királyi Helytartótanács volt, amely 1723 -1848 között állt fent. A forradalom után alakult meg az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével. A szabadságharc leverése után, az abszolutizmus éveiben Ferenc József az októberi diplomában állította vissza a kancellária intézményét, amely 1860-1867 között működött. Felelős kormány csak a kiegyezés után alakult meg ismételten, miniszterelnöke Andrássy Gyula volt.

3. Évenkinti országgyűlést Pesten. A parlament rendszertelenül ülésezett, a forradalom idején nem pesti, hanem pozsonyi székhellyel. Az országgyűlést kizárólag az uralkodó hívhatta össze, ám semmi sem szabályozta ennek gyakoriságát vagy hosszát. A király azokban az esetekben hívta egybe az országgyűlést, ha érdekében állt, például adóemelést akart keresztülvinni. A reformokat elindító első országgyűlés 1825-ben kezdte meg munkáját, tizenhárom éves szünet után. A forradalom után kiszélesedett a választójog, az új parlament 1848. július 2-án ült össze. A forradalom leverése után Ferenc József, megkoronázatlan magyar uralkodó 1861-ben hívta össze újra az országgyűlést, amely csak a kiegyezés után kezdte meg folyamatos működését.

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. A törvény előtti egyelőséget sokkal szűkebb értelemben követelték, mint ahogyan ma értelmezzük. A célok között nem szerepelt általános és titkos választójog, ez a korban igen radikális álláspontnak minősült. Alapjaiban a nemesi előjogok helyett a polgári jogrendszert kívánták létrehozni. A nemesi jogrend szerint a születés pillanatában eldőlt, milyen kiváltságokkal bírt az ember. A 19. században polgári gondolkodás a jogokat kiterjesztette, bár korántsem mindenkire. A vallások között sem volt egyenlőség. A Habsburgok hagyományosan a Vatikán szövetségesei, ennek megfelelően a katolikusok előjogokat élveztek más vallásokkal szemben (vegyes házasság, országgyűlési mandátum, stb). Az áprilisi törvények kimondták a felekezetek közötti egyenlőséget és legalizálták az unitárius egyházat.

5. Nemzeti őrsereg. A Batthyány-kormánynak hatalomra kerülésekor nem volt a lakosság és az ország védelmét ellátó önálló katonai ereje. Az 1848 júliusában összeült országgyűlés elfogadta az őrsereg felállításáról szóló törvényt, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása” érdekében. A nemzeti őrseregben (későbbi nevén nemzetőrség) nem hivatásos katonák szolgáltak, feladatuk a rendfenntartás volt a városokban és a falvakban, leginkább a mai polgárőrséggel lehet összevetni.

6. Közös teherviselés. A nemesi előjogok sarkalatos pontja az adómentesség. A közös teherviselés ennek a felszámolását jelenti, vagyis a nemesek adófizetési kötelezettsége mellett foglalt állást. Az áprilisi törvények jogerőre emelték a közös teherviselést.

7. Urbéri viszonyok megszűntetése. A jobbágyok a földért cserében úrbérrel fizettek. Ennek számos formája létezett: a munkavégzéssel (robot), a terménnyel (dézsma), a pénzzel vagy az ajándékkal történő fizetés. Az úrbéri viszonyokat országosan Mária Terézia rendezte 1767-ben, amikor rendeletével egységesítette a jobbágyok kötelezettségeit. Az úrbéri viszonyokat az 1848-as áprilisi törvények szüntették meg, ám hatása a felemásra sikerült jobbágyfelszabadítás miatt a 20. században is érezhető volt.

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. A feudális bíráskodás alapja az úriszék, amely a földesurat bírói szereppel ruházta fel: a földesúr mondott ítéletet a birtokán élő jobbágyok vitás ügyei felett. A 19. században az ítélet ellen a helytartótanácshoz lehetett fellebbezni. A polgári normák szerint a törvénykezés független és mindenki számára egyelő, a követelés ezt az igényt fogalmazza meg.

9. Nemzeti Bank. Magyarországnak a reformkorban nem volt önálló jegybankja, amely a pénzügyeket szabályozta és felügyelte. A Habsburg Birodalom részeként a monetáris feladatokat az 1816-ban alapított Osztrák Nemzeti Bank látta el. A forradalom után a magyar kormány a Pesten székelő Magyar Kereskedelmi Bankot ruházta fel jegybanki szereppel, a szabadságharc leverését követően azonban elakadt a kezdeményezés. Az első magyar jegybank csak 1924-ben alakult meg.

10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk. A Habsburg Birodalom keretein belül nem létezett önálló magyar hadsereg, a magyar ezredek az egységes császári hadrendbe tartoztak. A katonák a birodalom egész területén teljesítettek szolgálatot, nem pedig csak Magyarországon. A Batthyány-kormány elsőként a Nemzeti Őrsereg felállítását kezdte meg, majd a 1848 májusától az önálló magyar hadsereg szervezésébe is belefogott. A hatékony szervezőmunkának köszönhetően fél év múlva 100 ezer fő szolgálat a honvédségben. A szabadságharc bukását követően megszűnt az önálló magyar haderő, a kiegyezés (1867) pedig közös osztrák-magyar hadsereg felállítása mellett döntött.

11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. Demokratikus jogok hiányában a császári udvar a politikai ellenzék működését ellehetetlenítette, tagjait bebörtönözte. A kor leghíresebb politikai foglya Táncsics (Stancsics) Mihály, akit 1847-ben tartóztattak le sajtóvétségért. Táncsicsot a budai börtönből 1848. március 15-én szabadították ki a márciusi ifjak és a hozzájuk csatlakozott pesti nép.

12. Unio. Az oszmán hódoltság következtében a késő középkori Magyarország három részre szakadt és megalakult az önálló Erdély (1541). A törökök kiűzése után a Habsburgok Erdélyt nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem külön fejedelemségként kezelték. 12. pont Erdély és Magyarország egyesítését követelte, amelyet az erdélyi országgyűlés 1848-ban meg is szavazott. A szabadságharc bukása után visszaállították Erdély korábbi státuszát, az egységet a kiegyezés (1867) hozta meg.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!